Túróhabos-meggyes rakott palacsinta

A palacsintatésztát már nem közlöm le, de akinek nem lenne receptje ide kattintva talál.

A töltelékhez kb. három marék meggyet kimagoztam, feleztem, megszórtam olyan két kanál cukorral, fél üvegcse rumaromával. Hagytam állni.

A 25 deka tégelyes túrót - mehet bele több is - kikavartam 2 tojás sárgájával, egy citrom reszelt héjával, egy vaníliacukorral és a rumaroma másik felével. A két tojás fehérjét 10 deka cukorral keményre vertem, ezt a túróhoz kevertem. A kisült palacsintát (kb. 12-13 darabot) megkentem a túrókrémmel, elpötyögtettem meggyel - ezt leszűrtem előtte -, feltekertem.

Kettévágva őket egy kivajazott kerámiába tettem, közepes lángon olyan háromnegyed óra alatt átsütöttem. Tálalás előtt porcukorral megszórtam.

Snidlinges pogácsa

Nagyszerű kis vendégváró, sör - és borkorcsolya. A tésztája nagyon könnyed, leveles. Viszont pepecselős az összeállítása, úgyhogy csakis azoknak ajánlanám, akik szeretnek a konyhában molyolni. A snidling és a tetején lévő erősebb aromájú sajt kellemes egységet alkot, a dió ropogóssá teszi. Sóigényes!

A tésztája nagyon egyszerű, ha bárki növelni vagy csökkenteni szeretné a mennyiséget, könnyűszerrel átalakíthatja, egyszerűen ossza el a kívánt mennyiséget három felé; harmad liszt/vaj/túró. Az itt leírt adag tökéletes arra, hogy kikísérletezhessük a nekünk elegendő mennyiséget, sütőidőt, etc.. 

Hozzávalók:

250 gr liszt

250 gr tégelyes túró

250 gr vaj (esetleg margarin)

1 teáskanál só

1 szép csomó snidling

50-60 gr erősebb aromájú, érett, kemény sajt

pár szem dió

1 tojás a tetejére

A lisztet elkeverem a sóval, majd eldolgozom a félpuha, kockára vágott vajjal, és végül a túróval. (Nem kell bele több liszt!) Nagyjából téglát formázok, és folpackba tekerem. Hűtőbe teszem egy órára. Fél centi vastag téglalapot nyújtok belőle, és elosztom rajta a felaprított snidlinget, ügyelve, hogy a végeire is jusson, sózom. Mintha piskótatekercset csinálnék, szorosabban feltekerem (inkább hosszú legyen, mint dagi). Középen kettévágom. Egymásra helyezem, úgy hogy az egyik vége, a másik vágott közepére essen. Kissé lenyomkodom tégalappá, folpackba teszem, és fél órát pihentetem a hűtőben. Kivéve, 45 fokos szögben elfordítom (ettől, az ellentétes tekeréstől fog szépre nőni.). Újra félcentisre nyújtom, feltekerem, kettévágom, egymásra fordítom, ellapítom, folpacka bugyolálom, hűtőbe teszem fél órára. Addig előmelegítem a sütőt 180 fokra.

A sajtot nem reszelem, hanem késsel felaprítom. Mikor félig-meddig kész, hozzáaprítom a diót. A tésztát félcentisre nyújtom, lekenem a felvert tojással, és három centi átmérőjü pogácsaszaggatóval kiszúrom őket. Tepsire teszem - nyugodtan lehet közelebb egymáshoz, mert csak felfele nő -, és egyenként diós sajtot teszek a tetejükre. Kissé megsózom, sütőbe teszem. Nekem húsz perc kellett ahhoz, hogy pirosak legyenek. Lehet sütni nyugodtan pirosabbra kicsit, nem fog kiszáradni. Viszont a hidegebb sütő árthat neki. 

A vajas tésztáknak az a titkuk, hogy hideg tésztát kell meleg sütőbe pakolni. Ha meleg a tészta, és hideg a sütő, a vaj egyszerűen kifolyik a liszt alól. Szóval, ha másik tepsit is készítünk elő, fontos, hogy hideg helyen pihenjen addig, amíg nem tesszük be sütni.

Harmados

Mert mindenből harmad kell: vaj. liszt, túró. Nem bonyolult megjegyezni, még az olyan cetlit is cetlizők számára sem, mint én. Úgyhogy, ha valaki növelni akarja a mennyiséget, nem nagy tudomány átszámítani. Gasztromanko volt az eredeti elkövető. Nála láttam, és rögtön megtetszett. Azóta sokadjára sütöttem, mert könnyű a tésztája, és elkészíteni sem ördöngösség. Én most mákot szórtam a tetejére, de ki mit szeret, magok, kömény, sajt, szabadon varálható. 

Hozzávalók:

25 dkg liszt

25 dkg túró (nálam tégelyes Bakony)

25 dkg vaj vagy margarin

bő teáskanál só

a tetejére 

1 tojás

mák, kömény, sajt

A lisztet sózom, és elmorzsolom benne a puhább vajat. Hozzáteszem a túrót, és kigyúrom. Gömbölyítem, és folpackba csavarva egy éjszakára hűtőbe teszem. Ha vajat használok legalább egy órával a nyújtás előtt kiveszem - persze kivéve nyáron, kánikulában. 

Lisztezett felületen fél centi vastag téglalappá nyújtom. Feltekerem, mint egy piskótatekercset, középen kettévágom, majd egymásra helyezem. A satnya oldalt fordítom a vágotthoz, mert így kiegyenlítik egymást. Kicsit lenyomkodom, és újra folpackba teszem. Fél órát pihentetem a hűvösben, majd mégegyszer ismétlem a procedúrát, de elfordítom 45 fokos szögben, és az aljáról tekerem majd fel.. Folpack, pihentet. 

Addig a sütőt bemelegítem 180 fokra. Levágok annyit a tésztából, amennyi majd a tepsire fér, és 2-3 milli vékony téglalappá nyújtom. (Nagyon megnő, ha vastagabbra hagynám, eldőlne.) 1 x 15 centisre vágom, lekenem a felvert, sózott tojással, majd megszórom mákkal. Halvány pirosra sütöm.

Nagyon sütőfüggő az idő, de kb. 10 perc. Nekem pl. annyira süt alulról, hogy a legfelső rácsra kell tennem, és még alá is fóliáznom, különben szétégne a talpa.( Netán megérett egy cserére...?!) Szóval egyéni tapasztalás.

Harcsapaprikás kapros túróscsuszával

A rántott ponty, a halászlé és a sült keszeg után talán a legnépszerűbb hazai halételünk. Afrikai harcsából is készítik, de sosem lesz olyan selymesen édeskés ízvilága és omlós húsállaga mint a harcsának. Paprikást készíthetünk még pontyból vagy szálkamentes apróhalból, például törpeharcsából is. 

Hozzávalók:

75 dkg harcsa filé 
1 nagyobb hagyma
2 paradicsom
1 tv paprika
1 evőkanál csemege fűszerpaprika
1 kis doboz tejföl
20 dkg füstölt szalonna
25 dkg túró
10-15 dkg csusza tészta
2-3 szál kapor
só, olaj

A szalonnát felkockázom és kisütöm a zsírját. Kiszedem és félreteszem. Egy-két kanálnyit leveszek belőle, és azon párolom meg a felaprított hagymát. Ha üveges, megszórom füszerpaprikával és hozzáteszem a felkockázott paradicsomot meg paprikát. Közepes lángon megfőzöm, és botmixerrel pürésítem. A halat kisebb vagy nagyobb kockára vágom. Beleteszem az alapba és pár perc alatt puhára főzöm. A túrót egy tálba öntöm. Sózom és elkeverem az apróra vágott kaporral. A kifőtt csusza tésztára két-három kanál szalonna zsírt öntök, majd hozzáforgatom a túrós keveréket. Tálalásnál a paprikást meglocsolom egy kis tejföllel, és mellé teszem a tésztát, amit megszórom a félretett szalonnával. 

Tormakrémes és kőrözöttes sajttekercs

Ezt a variánst újra a diéta jegyében posztolom. Ugyanis itt mindkét fajta tekercs sovány termékekkel lett készítve, a tormás, túróval és nem besamel alapú főzött krémmel. Aki Atkins tipusú (lowcarb) diétát követ, talán leginkább nekik szól. De például, lehet használni "diéta-partikra" is, csak akkor kisebb darabokat vágnék, és finger foodként tálalnám. Leginkább a tégelyes túróval (pl. Bakony) szeretem készíteni, mert szebben összeáll.

Hozzávalók:

1 csomag nagyobb szeletelt sajt

1 kis tégelyes túró

fél doboz sovány tejföl

1 teáskanál reszelt torma

1 teáskanál Piros Arany

1 teáskanál kömény

1 kávéskanál mustár

fél fej hagyma

A túrót elkeverem a tejföllel. Két részre szedem. Az egyikbe tormát és sót keverek. A másikhoz apróra vágom a hagymát. Belekeverem a paprikakrémmel, köménnyel, mustárral egyetemben, sózom. A sajtokat kiterítem. Egyik felébe tormás, másikba kőrözöttes túrót teszek és feltekerem. Tetejükre is teszek belőle. Zöldpaprika és paradicsom darabkákkal díszítettem. Ha falatkának készítem, akkor dermedés után négy centis darabokra vágom.

Kőrözött diétásan

Azért diétás, mert, ha rendes kőrözöttet készítek abban van vaj és juhtúró is. Így, habár kevesebb kalória található benne, ízében szinte semmit sem változik, sőt bevallom, nekem ez a fajta jobban ízlik. 

Hozzávalók:

50 dkg túró

1 nagyobb fej hagyma

1 kis doboz sovány tejföl

1 jó evőkanál mustár

1 jó evőkanál Piros Arany

kömény

só

A hagymát kisebb kockákra vágom. A többi hozzávalóval együtt a túróhoz adom, sózom. Elkeverem, és jól behűtöm. Lehet csak magában korpovittal fogyasztani,de például sajtba tekerve, paprikába, paradicsomba töltve nem csak reggelire vagy uzsonnára jó, de diétás partykra is.

Túrógombóc

Hozzávalók:

1/2 kg túró (nem túl finom, inkább gurulós)

3 tojás sárgája

2 tojás fehérje

2 dl gríz

5 evőkanál cukor

1 citrom reszelt héja

pici só

zsemlemorzsa

cukor

olaj

A túrót elkeverem a tojássárgákkal, 3 kanál cukorral, pici sóval, a citromhéjjal és a grízzel.  Egy jó órát állni hagyom. A tojásfehérjéből  és két kanál cukorból kemény habot verek. Ha összedagad a túró a grízzel, kiveszem a hűtőből és óvatosan elkeverem a fehérjével. Gombócokat formázok, és  bő, forrásban lévő és kissé sós vízben megfőzöm őket. Kevés olajon vagy vajon morzsát pirítok. Ha kissé kihűlt elkeverem cukorral. Ebbe forgatom a már kész gombócokat. 

Szegény ember "túrógombóckái"

Akkor szoktam ezt készíteni, amikor valami könnyűt, gyorsat ennék. Ízvilágában hasonlít a túrógombócra, azért is ez a név. Nem kell főzni, formálni, és gyorsan kész. Szinte mindig van itthon tejföl, úgyhogy nagyon jól jön, mikor semmi édesség nincs a stelázsiban. Ha van kedvetek hozzá, próbáljátok ki egyszer!))

Hozzávalók (2 személyre):

1 kis pohár  tejföl

1-2 evőkanál olaj vagy kb. 3 dkg vaj

kb. 3 dl zsemlemorzsa

2 evőkanál porcukor + szóráshoz

1 citrom reszelt héja

pici só

Az olajon vagy vajon megpirítom a morzsát. Enyhén sózom, ha kissé kihűlt, elkeverem a porcukorral. A tejfölt dobozban hagyom, megszórom kevés porcukorral, és citromhéjjal, majd egy teáskanál segítségével, mint egy galuskát kiszúrom, és óvatosan beleforgatom a morzsába. Nem kell túl nagyokat, mert a kisebb mindig ízesebb. Viszont minden rétegnél megszórom cukorral és citromhéjjal, söt valamennyit a morzsába is lehet keverni, nem árt neki. Mikor mindet kiszúrtam és beleforgattam, még megszórom extra morzsával, és a tetejét meghintem porcukorral.

Túrós csusza

Hozzávalók:


25-30 dkg  csusza tészta
1/2 kg túró
20-25 dkg füstölt szalonna
tejföl igény szerint

Először a szalonnát vágom kis kockákra, és sütöm ki. Kiszedem a zsírból és félreteszem. Felteszem a csuszának való vizet, ha forr, megsózom és teszek egy kanálka sültszalonna zsírt. Beleszórom a tésztát, és megkevergetem néha, hogy ne ragadjon össze.

A túrót megsózom, és jól elkeverem vele. Ha kész a csusza, leszűröm, öntök rá kevés szalonnazsírt, majd jól összekeverem vele és a sós túróval.

Tálalásnál megszórom tepertővel. Aki szereti a tejfölt rá, meglocsolhatja vele. Ha vendégeknek készítem, egy kis tálban mellé adom.

Túró házilag

Maga a túrókészítés folyamata nem egy bonyolult dolog. Én 3 liter házitejet vettem hozzá. Ezt beleöntöttem egy fazékba, és jó két napig altattam. A lényeg az, hogy meleg helyre tegyük, nálunk mindig a szekrény tetején landolt.  Ha kész, ráteszem a gázra, kisebb hőfokra. Mikor átmelegedett (ezt a fazék tetejénél érezzük, ha már meleg), akkor egy fakanállal finoman megkevergetem. A melegtől a savó és a túró kezd szétválni. Mikor eltűnt a "joghurt", egy nem túl nagy lyukú tésztaszűrőbe öntöm - akinek kell a savó, egy edény felett tegye ezt . Itt két lehetőség van. Az egyik, hogy  egy tiszta zsákocskába öntöm, ami átereszti a savót, és össze tudom húzni, valamint felakasztani. A másik, hogy pl. egy kifőzött konyharuhába öntöm. Ezt vagy összekötöm,  átdugok rajta egy fakanalat, és egy nagyobb lábasban hagyom lógni, vagy ruhástól visszateszem a szűrőbe. Ha lehet, mindig azt válasszátok, ahol lóghat, mert így a saját súlyánál fogva préseli ki a maradék savót. Általában este szoktuk felfőzni, és éjszakára fellógatni. Reggelre már kész a túró. 

Nekem 3 liter házitejből lett olyan 50 deka túróm. De olvastam olyat is, hogy van aki hagyja a savóban kihűlni, és csak akkor szűri le. Állítólag akkor jóval több lesz a hozadék. Én viszont most azt vettem észre, hogy ennek a decemberi tejnek nincs meg az az édes selymessége. Valószínűnek tartom, hogy sokat számít a napfény hiánya, és a kevésbé friss széna.