2012. november 30., péntek

Don Pepe...Bekaphatod!?



...vagy inkább mégsem? 


Hiába a gasztrobloggerség, az ízek szeretete és a folytonos vágyakozás utánuk, vannak napok, mikor a fene se bánja ha más szolgálja ki és főz helyette! Na ja, a konyhabeli káoszról nem is beszélve. Úgyhogy, ritkán bár, de én is nyúlok telefon után, és hagyom kényeztetni magam. Illetve csak hagynám...
Szóval étlap felnyálaz, étel kinéz, megrendel. Kifizet, átvesz, kicsomagol. A rendelés Thai kacsamell ázsiai tésztával, Rántott camembert rizzsel áfonyával, Pecsenyetarja steak burgonyával. Az ott fent a thai kacsamell. És!; az a fekete izé, az nem gomba...az kérem a hápi cicikéje, feketére száradva. Nem sütve, száradva! (James Bond vodka-martini "rázva, nem keverve" klasszikusa donpepi módra) A többi trutymó, valószínűleg a napi összesített maradék. Íze? Semmi. Bár talán ez az egyetlen pozitívum, ami elmondható róla. Egy citrom levével, a sajthoz adott áfonylekvárral, na meg persze némi sóval próbáltam "feldobni", legalább pár falat erejéig. Hát nem jött össze! A sors fintoraként  a TV Paprikán pont a thai ételek nagyszerűségéről szólt az aktuális fáma...mennyire illatos és ízes! Nekem mondod?! Épp azt próbálom lenyomni. Erős jány vagyok én kérem, de ezúttal mégis legyőztek. A "thai kacsa" és "némi" undor. 
A tarja képzeljétek már sous vide-olt! Szerencséjére, mert különben cipésznél végezhetné, bakancsra talpbetétként. Azért még így is sikerült utólag szenesíteni rajta. A nevezetes steak burgonya - héjastól, negyedelve, sütőben, fűszerekkel szórva -prózai átirata, azaz, egy síma, ázott, kókadt elnagyolt sültkrumpli, tömbként végezve.
A camembert-rel túl nagy gond nincs, max, hogy böhöm vastag a bundája, sós és borsos. A rizs a megszokott napközis minőség. A lekvár baromi nagy gáz! Kis szottyadt, párforintos dobozkából kettő...mer' fussa!
Na babáim! Lehet túl nagy kérés, de ha maradékból állítunk össze "thai" kaját, legalább annyi legyen bennünk, hogy valami fillérekért zsákszámra beszerzett ötfűszer keverékkel tupírozzuk már fel. Legalább! Mert chilit, kókusztejet, lime-ot...etc., ugye nem is vár az ember! Szétfőtt répát, beazonosíthatatlan jellegű tésztát, dögkacsát meg légyszi magatoknak feltálalni! 
Sous vide-olt bárminek a felületét utólag elégetni...különös tehetség kell hozzá! Ahogy a pömpötylekvárhoz is! Baromi nehéz lenne tömegestől, kis cukorral darabosra lefőzni, és tálkákba adagolni, mi? 

Mindezt 6.320 Ft-ért

Repetát? Köszönöm, nem kérek! 


Nincsenek megjegyzések:

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...